A visszacsapó szelepekre jellemzőek a nagy terhelésváltozások és a viszonylag alacsony nyitási és zárási gyakoriságuk. Ha egy visszacsapó szelep zárt vagy nyitott állapotban van, élettartama hosszú, és általában nem igényel mozgó alkatrészeket. Ha azonban „kapcsolási” követelmény merül fel, a visszacsapó szelepnek rugalmasan kell működnie, ez a követelmény még szigorúbb, mint a szokásos mechanikai mozgások.
A gyakorlati alkalmazásokban a visszacsapó szelepeket általában gyorsan{0}}záródó szelepeknek nevezik. A zárás pillanatában a közeg irányítottan áramlik. A szeleptárcsa zárásakor a közeg visszaáramlási sebessége a maximumról gyorsan nullára csökken, miközben a nyomás meredeken emelkedik. Ezt a jelenséget "vízkalapácsnak" nevezik, ami károsíthatja a csővezetékrendszert. A vízkalapács különösen fontos a nagynyomású csővezeték-rendszerekben, ahol több szivattyú működik párhuzamosan.
A vízkalapács egy nyomáshullám, amelyet a nyomóvezetékben lévő tranziens áramlás okoz, és amely a folyadék sebességének változása miatti nyomáslökésből vagy -csökkenésből származik. Fizikai oka a folyadék összenyomhatatlanságának, a folyadék tehetetlenségének és a csővezeték rugalmasságának együttes hatásában rejlik. A probléma megoldása érdekében a tervezők különféle új szerkezeteket és anyagokat építettek be a visszacsapó szelepek tervezésébe, hogy biztosítsák a szelepek teljesítményét, miközben minimalizálják a vízkalapács hatását.
